Dokumentum > Ómagyar Mária-siralom

A legkorábbi ismert magyar nyelvű vers, második legrégebbi nyelvemlékünk. 1922-ben fedezték fel egy latin prédikációkat tartalmazó kéziratban, a Leuveni kódexben vendégszövegként. A 37 sornyi magyar szöveg 13. század végi, meglehetősen hibás másolat, eredetije mintegy fél századdal korábbi. A magyar fordítás előképe Godofredus de Sancto Victore (1194) párizsi ágostonos kanonok „Planctus ante nescia” című szekvenciája. A kettős ütemű, szabad szótagszámú versszakokból álló, 12 strófás magyar verzió kötetlenebb rím- és ritmusképletű a latinnál. Egyébként sem szószerinti fordítás, hanem szabad átdolgozás, melybe a középkori latin költészet számos elemét szabadon emelte át a költő. Nagy lírai átéléssel jeleníti meg a megfeszített Krisztus előtt zokogó Szűzanyát, ki hol a körülállókat, hol fiát szólongatja tehetetlen fájdalmában. A latintól független vagy találékonyan fordított szóképek, megszólítások, alliterációk, paralellizmusok gyakorlott és tehetséges magyar költőt sejtetnek. A Leuveni kódexet 1982 óta a Széchényi Könyvtárban őrzik Budapesten.

Ómagyar Mária-siralom

(Vizkelety András értelmezésében)

[1.]

Nem tudtam, mi a siralom.

Most siralommal zokogok,

bútól aszok, epedek.

[2.]

Zsidók világosságomtól,

megfosztanak én fiamtól,

az én édes örömemtől.

[3.]

Ó, én édes Uram,

egyetlenegy fiam,

síró anyát tekintsed,

bújától őt kivonjad!

[4.]

Szemem könnytől árad,

szívem bútól fárad.

Te véred hullása

szívem alélása.

[5.]

Világnak világa,

virágnak virága,

keservesen kínzanak,

vas szegekkel átvernek!

[6.]

Jaj nekem, én fiam!

édes vagy, mint a méz,

de szépséged meggyalázzák,

véred hull, mint a víz.

[7.]

Siralmam, fohászkodásom

belőlem kifakad,

én szívemnek belső búja,

mely soha nem enyhül.

[8.]

Végy magadhoz engem, halál,

egyetlenem éljen.

Maradjon meg az én Uram,

világ tőle féljen!

[9.]

Ó, az igaz Simeonnak

bizony érvényes volt a szava.

Én érzem e bú tőrét,

melyet egykor jövendölt.

[10.]

Tetőled válnom kell,

de nem ily szörnyű valósággal,

mikor így kínoznak,

én fiam, halálosan!

[11.]

Zsidó, mit téssz törvénytelenül?

Fiam miért hal bűntelenül?

Megfogván, rángatván,

öklözvén, kötözvén

megölöd!

[12.]

Kegyelmezzetek fiamnak,

nem kell kegyelem magamnak!

Avagy halál kínjával,

anyát édes fiával

vele együtt öljétek!

Forrás:

"Világnak világa, virágnak virága. . ." [Ómagyar Mária-siralom]

Közreadja: Vizkelety András

Európa Könyvkiadó, Budapest,1986, 37–38.