Dokumentum > Pray-kódex

     A 12. század közepén vagy végén keletkezett hártya kézirat 1813-ban – a rá először már 1770-ben hivatkozó Pray György jezsuita történész után – kapta a nevét. Jelentőségét leginkább az adja, hogy az első magyar összefüggő nyelvemlék, a Halotti beszéd és könyörgés őrző kódexe, valamint benne található az egyetlen magyarországi, korai eredetű évkönyvi feljegyzés, az ún. Pozsonyi Évkönyv, mely az eseményeket 997-től 1203-ig vezeti. Műfaját tekintve a kódex fő része szakramentárium, vagyis a mise végzéséhez szükséges liturgikus szövegek gyűjteménye. Ezt a Kálmán-kori zsinati határozatok szövege és Konstanzi Bernold (1054-1100) Micrologus című liturgia-magyarázata egészíti ki. Kisebb liturgikus bővítmények is találhatók benne. Másolásának helye valamelyik magyarországi, Szent Jánosról nevezett (talán a boldvai) bencés monostor volt, ahonnét 1203 után esetleg Somogy váron keresztül 1228-ra Deákiba, a pannonhalmi monostor perjelségébe jutott. Innét 1241-ben Pozsonyba vitték, ahol a káptalan könyvtárában maradt fenn. Liturgiatörténeti értékét a magyar szentek könyörgései adják, az irodalomtörténet szempontjából még nagyobb jelentőségű azonban, hogy itt maradt fenn az egyik korai drámai emlékünk, a „Quem queritis” kezdetű húsvéti misztériumjáték. A művészettörténet szempontjából jelentősek színezett tollrajzai, zenetörténetileg pedig hangjelzése (= notációja). Jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik Budapesten.

(Madas Edit)