Barokk és klasszika

Nyitókép

 

Előző anyagrész

Következő anyagrész

Fogalmak

Dokumentum

Életrajzok

Kottatár

Képtár

Műelemzés

Zenetár

A barokk és a klasszikus kor

(1686 - kb. 1820.)

A 17-18. század fordulóján a török uralom alól felszabadult területeken megindult az ország újjáépítése, és az egyház újjászervezése. Az igényes műzenei gyakorlat megteremtésére elsősorban a püspöki székesegyházak, nagyobb városi templomok és a szélesebb műveltségű főúri udvarok vállalkozhattak külföldről érkezett zenészek alkalmazásával.

A 18. század folyamán - a társadalmi és gazdasági fejlődésnek köszönhetően - gyorsan emelkedett a hazai muzsikusok száma, egyre szélesebb rétegek körében támadt igény a rendszeres zenélésre. A korábbi központok mellett a műkedvelő köz- és kisnemesség és a városi polgárság is egyre jelentősebb együtteseket hozott létre, az iskolákban lényeges szerepet kapott a zeneoktatás. A művelt értelmiség körében közkedveltségnek örvendett a hangszeres kamarazene, a dal, a színpadi zene és az igényes tánczene.

A 18. század második felében jelentkező nemzeti törekvések a zeneéletben is új utakat nyitottak, a hivatásos és amatőr zeneszerzők valamennyi hagyományos műfajban megpróbálták a "magyar jelleget" megtalálni.

Az új zenei áramlatok a népzenét sem hagyták érintetlenül, ugyanakkor a kor műzenéje számos területen szoros kapcsolatban áll a népdallal és a hangszeres népzenével.

A barokk és a klasszikus kor főfejezet képernyői

A török utáni újjáépítés

Főúri rezidenciák

Az Esterházy–udvar

A többi rezidencia

Műkedvelő köznemesek

Püspöki székesegyházak

A győri püspökség

A pécsi székesegyház

A többi püspöki székhely

Városi zeneélet

Nagyvárosi plébániák, evangélikus főtemplomok

Pozsony

Pest–Buda

Más városaink egyházzenei élete

Zene a szerzetesrendekben

Zene az iskolákban

Világi dalok

Tánczene

A zenés színház