Árpád-kor

Nyitókép

 

Előző anyagrész

Következő anyagrész

Fogalmak

Dokumentum

Életrajzok

Kottatár

Képtár

Műelemzés

Zenetár

Az Árpád-kor egyben a honfoglalás körüli kalandozások lezárásának és az új, keresztény alapokon nyugvó állam- és egyházszervezet kiépítésének kora is. Sajátos átalakuláson megy át ekkor a magyar nép, mind szokásrendjében, mind kultúrájában. Sarkított megfogalmazásban azt is mondhatnánk, hogy amíg eleink néhány emberöltővel korábban még nyugati kolostorokat fosztogattak, az államalapítás után nem sokkal szinte ugyanannak a kolostornak idelátogató elöljárójával már komoly zenei kérdéseket vitat meg Esztergom érseke, s éneklik végig a tárgyalt énekeket szinte ugyanazoknak a harcosoknak már egyházi méltóságot betöltő unokái. A nagyarányú és példásan gyors államszervezéssel egy időben fejlődött ki a hazai műzenei kultúra is, melynek fő pillérei voltak az egyház és azon belül az egyházi iskolarendszer. Az itt végbemenő szervező és oktató munkának eredményeit őrzi az a néhány ránkmaradt hangjegyes kódex, melyekből kirajzolódik egy, az európai gregorián hagyományra épülő, ám igen korán önálló jegyeket is mutató hazai dallamrepertoár. Legalább ilyen fontos zenekultúránknak az előbbivel időről-időre összefonódó, máig meghatározó és ma is élő másik fő vonulata: a magyar népzene. A 20. század elején felvirágzó népdalkutatás, azon belül az összehasonlító dallamelemzés eszközeivel sikerült körbehatárolni népzenénk ősi, a honfoglalás korára, s az azt követő századokra tehető rétegeit is. Első nyelvemlékeink kora, s a magyar művelődés történetének nyitánya is egyben ez a jó két és fél évszázadot felölelő korszak.

Az Árpád-kor főfejezet képernyői

Előzmények – zenei őstörténet

Irodalmi adatok

Népzenénk ősi rétegei

Az istváni fordulat

Az iskola és a kórusének

A gregorián örökség

„Magyar gregoriánum”

Hangjegyírás és kottás források a 11-12. században

Új alkotások a 12-13. században

A kolostorok zenéje

Világi zeneélet és népzene